Az első finom kenyerem

Az első finom kenyerem

A legelső sikertelen gluténmentes kenyér próbálkozásom óta eltelt jó pár hónap. Ez idő alatt szorgoskodtam, mint a kis hangyák. Személyiségemből adódóan ezt a feladatot kihívásnak tekintettem, és addig csináltam, tökéletesítettem amíg elértem a célt.

Hogy mi is volt a cél? 

Egy igazán különleges kenyér, ami gluténmentes, lassú felszívódású (tehát beilleszthető a diétámba), tej-, és tejtermékmentes, laktózmentes, szójamentes, tojásmentes, vegán, magas élelmi rost tartalmú, kukoricaliszt és kukoricakeményítő mentes, burgonyakeményítő mentes, rizsmentes, adalékanyag mentes. Fontos volt az is, hogy élesztőmentes is legyen.

Nem volt egyszerű feladat.

Tulajdonképpen a legelejéről kezdtem. Az Eden Premium biztosította az alapanyagokat. Internetes kutatásaim eredményeként már sok mindent tudtam a gluténmentes, lassú felszívódású lisztekről, no de arról sehol sem írtak, hogy hogyan viselkednek hőkezelés hatására, milyen a vízfelvevő képességük, mit mivel érdemes párosítani. Saját magam kezdtem el egyesével, majd párosával tesztelni a lisztek ezen tulajdonágait. Az eredemények alapján kiválasztottam azokat a liszteket, amelyekkel legideálisabbnak tartottam a további lépéseket és azokkal dolgoztam tovább. Nemcsak a teszteredmények befolyásoltak a választásban, hanem a beltartalmi értékek is. Például érdekes irodalmi adat, hogy az összes közül a teff lisztnek van a legideálisabb aminosav profilja. Ezután következik a quinoa, mint szuper élelmiszer, de nem feledkezdtem meg a köles lúgosító hatásáról és semlegesebb ízvilágáról sem. Amint kiválasztottam a liszteket, már csak a tojás és az élesztő helyettesítésére kellett koncentrálnom. Az útifű maghéj liszt mellett döntöttem, magas rosttartalma miatt, az élesztőt pedig szódabikarbónával helyettesítettem.

Már „CSAK” a sütés volt hátra.

Ez volt a legnehezebb rész. 

Mire kitapasztaltam, hogy miből mennyit érdemes beletenni. Ez vett el a legtöbb időt. Akkoriban nem sokat aludtam. Az agyam állandóan a receptúrán kattogott. Minden gondolatomat a kenyérsütés kötötte le. Rossz egyik sem volt, meg lehetett őket enni, de én mindig a tökéletesre törekeszek. Szerencsére van hozzá elég türelmem. Az egyik nap egyszer csak eszembe jutott valami. Egy nagyon pici, apró kis részlet, amire addig azért nem gondoltam, mert annyira elhanyagolhatónak tűnt, de mint utólag kiderült mégsem az. Megsütöttem a kenyeret ezzel az apró részlettel. Már amikor kivettem a sütőből éreztem, hogy ez most más, mint a többi, de nem mertem elhinni a sok kudarcba fulladt kísérlet után. Tűkön ültem, amíg vártam, hogy kihűljön. Lestem az órát percenként, tapogattam a kenyeret langyosodik-e már. És egyszer csak eljött a pillanat. Fogtam a kést, már majdnem elkezdtem szelni amikor hirtelen megtorpantam. A kisördög a fülembe súgta a kérdést:

„Mi van, ha ez sem lesz jó? Mi van, ha sohasem lesz jó?”

Igen, én is elbizonytalanodok néha. Lehet, hogy nem is néha. Az is lehet, hogy sűrűn. Ilyen esetekre van egy bevált módszerem. Illetve mondatom:” Lesz, ami lesz, minden úgy van, ahogy lennie kell és én a tőlem telhető legtöbbet megtettem, hogy mindenkinek jó legyen.” Ha nem lesz jó, akkor folytatom, ha jó lesz, akkor meg hurrá. Mindkettő csak erősít. Így, hogy mind a két lehetőséget elfogadom, megnyílik

valami varázslatos, valami csodálatos.

Tehát ott tartottam, hogy fogtam a kést és egy pillanat kihagyásával (a kisördög és köztem zajlott párbeszéd) szépen lassan elkezdtem szelni a kenyeret. A kérge ropogott -hmm, ez jó előjel-, a belseje pedig igazán puha, laza, lyukacsos volt. No és az illata…. az eddigi legjobb. Nem, nem búzakenyér illata volt. Valami egészen más, valami sejtelmes, valami édeskés, tulajdonképpen leírhatatlan ismeretlen, de melegséget árasztó illat. Azt hiszem ez volt az a pont, amikor megéreztem az első Bake Free kenyér illatának a hatását. Ennek az apró kis részletnek köszönhetem, hogy elkészült a számomra tökéletes kenyér, ami minden egyes öszetevőjével és tulajdonságával teljes mértékben beilleszthető a speciális diétámba és ráadásul nagyon finom. Mivel nem kell hozzá élesztő, csak só és víz, így gyorsan el tudom készíteni, ami nekem nagyon fontos, mert ugye már írtam korábban, hogy semmilyen készterméket nem tudok fogyasztani az érzékenységeim miatt. Sok energiámba és időmbe került eddig minden napra sütni-főzni magamnak, így már kicsit lazább lesz mostantól.

Bízom benne, hogy Nektek is legalább annyira fog ízleni és tetszeni, mint nekem (HACSAK NEM JOBBAN ) és remélem, hogy Nektek is rengeteg időt és energiát meg tudok spórolni vele. Ami grátisz, hogy nemcsak kenyér, kifli és zsemle készítéséhez alkalmas a lisztkeverék, hanem sok más finomsághoz is. Alig várom, hogy megoszthassam Veletek a recepteket!

Az első finom kenyerem

Fogadjátok szeretettel az Eden Premiummal közös „gyermekünket” a Bake-Free házi kenyér lisztkeveréket.


Megjegyzés írása

Kérjük vedd figyelembe, hogy a megjegyzéseket megjelenés előtt jóvá kell hagyjuk

Ezt a webhelyet a reCAPTCHA rendszer védi, és a Google adatvédelmi szabályzata, valamint szolgáltatási feltételei vonatkoznak rá.


Ezek is érdekelhetnek Megnézem mind