Mindenmentes kenyér vs. Orsi : 1:0, avagy az első kenyerem

Mentes életem kezdetén történt ez a kis sztori, amit most megosztok veletek

Éppen túl voltunk a vasárnapi ebéden, úgyhogy semmi nem indokolta, hogy továbbra is az evésen járjon az eszem, az agyam mégis váratlanul kattogni kezdett. Mindenki aléltan feküdt a jóllakottságtól, nekem viszont hiányérzetem volt, egy gondolat nem hagyott nyugodni. Hogyan süssek mindenmentes kenyeret? És ezzel a kérdéssel a fejemben azonnal el is indultam a konyhába…

Vegyük sorra. Első lépés: az alapanyagok. Ebben a tekintetben fel voltam már készülve, gluténmentes lisztből nem volt hiány a konyhámban. Amarant, cirok, köles, quinoa… De mitől lesz levegős? És főleg: FINOM?

Szigorú mindenmentes diétám okán ebben az időben kötöttem szoros barátságot a kölessel és a quinoával, tudtam, ezekkel nem lesz gond. Most merészen belekóstoltam a ciroklisztbe csak úgy, kanállal, lássuk, mit tud. Kár volt, a reakciómat inkább nem részletezem. Ma már ezen is tudok nevetni, mint számtalan hasonló kezdeti botlásomon a konyhai kísérleteim során. Kellett pár perc az élmény feldolgozásához, de nem tántorított el a célomtól. Gondoltam, hőkezelve biztosan finomabb, vagy legalábbis ehető lesz. (Bruhahaa!!!!!)

Fogtam a kezem ügyébe akadó liszteket, mindegyikből ugyanannyit adagoltam egy edénybe, tettem bele sütőport majd óvatosan elkezdtem vizet csorgatni hozzá, hogy formázható állaga legyen. Itt – hibásan – rögtön el is bíztam magam: nem is olyan bonyolult ez a sütés téma! Megy, mint a karikacsapás. Sütő előmelegítve, sütőpapír előkészítve, már csak a kenyér hiányzik róla. Idegyúrtam, odagyúrtam, mint a rendes kenyértésztát, de persze sehogy sem akarta azt az állagot mutatni, amit én elképzeltem. No, még egy kis víz. No, még egy kis liszt… Hoppá, mekkora ötlet: tegyünk bele magvakat is! Nem lett jobb. Ismét víz. Ismét liszt. Semmi javulás.

A hangulatom ekkora már egy dühöngő elefántéhoz hasonlított, így nem erőltettem tovább. Kénytelen voltam elismerni, hogy mindenmentes kenyeret kifejezetten nehéz készíteni. Bevallom, az első kenyerem (ami még távolról sem mutatkozott kenyérnek), a kukában landolt.

Mivel semmit nem viselek rosszabbul a konyhában, mint amikor ételt kell kidobni, úgy éreztem, ez innentől valódi hadüzenet! Nem elég, hogy nem ehetek glutént, tejet, tojást, szóját…. nehogy már egy mentes kenyeret ne tudjak megsütni?! Rajtam ugyan nem fog ki ez a feladat! Fogtam magam, a konyhai káoszra – úgy, ahogy volt – rávágtam az ajtót, és belevetettem magam az internet gluténmentes csücskébe, alapanyagok és praktikák után kutatva. Ma már tudom, eleve így kellett volna kezdenem és megkíméltem volna magam számtalan kellemetlenségtől, de az ember a hibáiból tanul a legtöbbet, nem igaz?

Egy következő bejegyzésben megosztom veletek, manapság hogyan és miből készül a konyhámban a mindenmentes kenyér! 😉

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Fill out this field
Fill out this field
Adjunk meg egy valós email címet.

Menü