Kedves "mentesező" társaim!
Nagyon örülök, ha elolvassátok ezt a bejegyzést, de ez most inkább értünk készült, nem Nektek. Most nem Hozzátok, hanem azokhoz az emberekhez szólok, akik el sem tudják képzelni, hogy mi (egy-, kettő-, vagy többféle allergiával) hogyan éljük a hétköznapjainkat.
1. Igen,
mi általában minden nap főzünk valamit. Minden. Egyes. Nap. Akkor is, ha betegek vagyunk, akkor is, ha nincs hozzá kedvünk, akkor is, ha fáradtak vagyunk és NEM, soha nem lesz vége. Legalább is a tudomány jelenlegi álláspontja szerint NEM. Van, hogy hajnalban, van, hogy este 11-kor, van, hogy egész nap. Talán hetente egyszer meg tudjuk oldani, hogy mentesüljünk ez alól. IGEN, a Mi életünk nagy százaléka az étkezésről szól. Van, amikor teljesen jól viseljük, de vannak rosszabb napok. Például amikor mindenki a szabadban szórakozik a napsütésben. Mi meg a konyhában szórakozunk a fakanállal. Csak próbáld meg elképzelni, hogy egész életeden át majdnem minden nap főzöl. Nem csak egy hétig és nemcsak egy hónapig. Kérlek légy velünk megértő, ha elutasítjuk a meghívásod, csak mert főznünk kell. Ez nem ellened szól, hanem értünk.
2. Nem,
nem tudunk spontán elmenni sehová. Soha. Életünk minden egyes pillanata előre le van szervezve. Csak így tudjuk magunknak biztosítani az ellátásunkat. NEM, máshogyan nem megy. Ha nem vagyunk biztosak benne, hogy az adott helyen van nekünk megfelelő étel, a SAJÁT ÉTELÜNK NÉLKÜL nem megyünk oda. SOHA. Ez szó szerint értendő.
3. Igen,
egy falattól is bajunk lesz. Nem, nem kérünk belőle, még ha csak pici lisztet tettél is bele. Akkor sem, ha tízszer kínálsz meg vele. Te nem fogod látni és érzeni, de Mi igen. És igen, FÁJ.
4. Nem,
nem teszünk kivételt még karácsonykor és a szülinapodon sem. Bárcsak tehetnénk.
5. Igen,
nagyon zavar, ha a kedvenc sütinket eszed előttünk. Főleg, ha láthatóan élvezed is. Nem, még ilyenkor sem esünk kísértésbe, hiába szeretnél rávenni. Mert tudod, FÁJ. Kérlek légy velünk megértő és edd meg úgy, hogy mi azt ne lássuk. Ha igazán be szeretnéd lopni magad a szívünkbe, akkor készíts olyat, amit mi is megehetünk. Vagy készítünk mi (tudod, minden nap sütünk-főzünk), csak kérlek, szólj előre.
6. Óóóó, dehogy is nem,
ha fájna, vagy a gyermekedet látnád szenvedni a normál ételtől, hidd el Te is főznél, mint a kisangyal. És hidd el: megennétek minden nap, mint a jó óvodások. Képzeld, még finom is.
7. De igen,
a vajban és a túróban is van tej, a kekszben és a zsemlemorzsában pedig liszt és nem, még mindig nem esszük meg. Tudod, fáj. Nem Neked, Nekünk fáj.
8. Nem,
nem hagyjuk abba a diétát. Nem az alakunk miatt, vagy divatból csináljuk. Hanem azért, mert tudod, még mindig fáj. De még, ha divatból, vagy hóbortból csinálnánk is, nehéz lenne számodra ezt elfogadni?
9. Hogyne,
megbízunk benned. Azonban mivel nem ebben élsz minden nap, a legnagyobb jószándékod ellenére is belefőzhettél allergént az ételbe. Ezért kérlek, fogadd el, hogy MINDEN EGYES ALKALOMMAL meg fogjuk kérdezni, hogy mit tettél bele és még mindig nem esszük meg, ha belekerült csak egy pici allergén is. Ha nem vagy biztos a dolgodban, csak szólj és mi biztosítunk magunknak étkezést. Mert tudod, úgy is minden nap főzünk.
10. Tényleg?
Azért mi megnéznénk, hogy Te hogyan gyűrnéd le az allergiát. Ha ilyen erős és ügyes vagy, mutasd meg nekünk kérlek saját példával hogyan kell, s ha sikerült, meghajlunk előtted és követjük minden lépésed. Csak előre szólunk, fájni fog.
