Több éves mindenmentes és növényi étrendes pályafutásom alatt különböző viselkedésformákkal találkoztam az életmódomat és diétámat kéretlenül bírálók közt.
Igen, van az a mondás (ezt az egyik vegán csoportból Koller Jozitól loptam), hogy amint kiderül, hogy nem fogyasztasz állati eredetű élelmiszert, hirtelen aggódni kezd a családod, baráti társaságod, ismeretségi köröd és egy csapásra egészségügyi szakemberekké, anatómusokká és táplálkozási tanácsadókká válnak.
Az nem baj, hogy Te orvossal, dietetikussal egyeztettél, számtalan tanulmányt olvastál el hiteles forrásból, számtalanszor bebizonyosodott már, hogy a növényi értend hozzájárulhat az egészség megőrzéséhez és megelőzheti a leggyakoribb betegségeket, az sem baj, hogy tudatosan, megfontoltan műveled a diétádat és nem junk food-on élsz, de még, ha azon is élnél, akkor is százszor és ezerszer is többet teszel az egészségedért és az állatvilágért, Földünkért, mint egy hagyományos étrenden élő ember. És ez csak az egyik része a sztorinak, lássuk a másik felét.
Nagyon sokan azt képzelik, hogy a gluténmentes étrend csak egy hóbort, majd elmúlik, ha meg nem, akkor majd ők segítenek benne.
Persze, hogy hóbortnak hiszik, hiszen nem tudják milyen fájdalmas és kellemetlen tüneteket tud okozni.
-Lehet volt már hasmenése, de olyan igazán görcsös, hosszú napokig tartó biztosan nem.
-Lehet, hogy ő egy hasmenés után, mint aki jól végezte dolgát fájdalom nélkül tovább tud menni és nincs a mellékhelyiséghez kötve egész nap/éjszaka és nem görcsöl szinte elviselhetetlenül.
-Lehet, hogy neki is volt már valaha egy kis csalánkiütése, de biztosan nem történt vele olyan, hogy lehámlott az egész kezéről a bőr és nem volt ujjlenyomata sem, csak a színtiszta hús, valószínűleg ő nem ismeri ezt a fajta fájdalmat és azt sem, amikor az egész testet őrjítően viszkető-mellesleg ronda vörös, vagy hupilila, vagy bármilyen más bőrtől eltérő színű- kiütések borítják, ami csak úgy enyhül pár pillanatra, ha szó szerint húsig van vakarva véresre, nem ismeri az ebből adódó hatalmas lelki gátakat, hisz nem ő éli át, nem ő éli meg, nem vele történik.
-És nem is ő az az ember, aki 40 vagy 35 kg-ra fogy vagy 120 kg-ra hízik a semmiből és az sem, akinek elviselhetetlen fejfájása van évek óta napi szinten, vagy éppen pánikrohamok tarkítják az életét (ami egyébként nagyon ijesztő tud lenni, mert szó szerint halálfélelem).
Persze ő is élt már át fájdalmakat, DE ideiglenesen, nem pedig állandó jelleggel. Teljesen más téma, ha életében akár 2-3 szor átesik egy műtéten több éves kihagyásokkal és az is más téma, ha egy műtét utáni állapothoz hasonló fájdalom folyamatosan, megállás és fájdalomcsillapító nélkül megkeseríti a mindennapokat és ellehetetleníti a munkába járást, a társadalmi életet.
Ez nem vicc, nem hóbort, nem hobbi. Sokan azt gondolják, hogy csak unalomból, túlzott hiúságból, feltűnési viszketegségből éljük ezt az életmódot. Persze ilyen is van, de ehhez mégis is mi köze van? Mindenki azt eszik, amit szeretne és nem az Ő véleményét kérte. Olyanok is vannak, akiknek belefér a „csalás” például a pajzsmirigy betegek, nekik nem okoz problémát, ha néha glutén is fogyasztanak/gluténnal szennyezett az étel, vagy azok, akik reform étrenden vannak, vagy azok, akik kipróbálják a gluténmentes diétát, mert semmilyen orvosi vizsgálat nem derített fényt kínzó tüneteikre.
És igen, vannak, akik divatból étkeznek gluténmentesen. Mert miért is ne? Ha jól csinálja és például dietetikus (NEM okleveles tanácsadó, hanem szakirányú felsőoktatásban részesült szakember) irányításával végzi, akkor nem lesznek hiánybetegségei, sőt sokkal több és változatosabb tápanyaghoz fog hozzájutni, mint egy hagyományos, akár magyaros étrenddel, tele állati zsírral, finomított cukorral és liszttel.
De amúgy meg ki ő, hogy önhatalmúlag eldöntse, hogy jól csináljuk-e? Hát Ő mit csinál? Ő példaértékűen táplálkozik? Ő végzett szakember, dietetikus, endokrinológus, gasztroenterológus, diabetológus, bőrgyógyász, immunológus? Ha már itt tartunk az ő súlya pont ideális? Egy pici hurka sincs sehol? Vérnyomása rendben? Koleszterinszintje, vércukorszintje, pajzsmirigy értékei renden? Az epéje hogy van? És a refluxa? Köszvénye? Jaaa, hogy neki makulátlan a bőre és mindig is az volt? Hát nekünk is, ha nem eszünk ezt-azt.
Drága jó nagypapám mondása volt és milyen igaza is volt/van: „Ne azt nézd, hogy mit mond, hanem azt, hogy ki mondja.” Hozok még egy pár közmondást és idézetet, ami pont ide illik:
- Elvégzett dolognak nem kell tanács.
- Sok a tanácsadó, de nincs kalácsadó.
- Mielőtt elítélsz, vedd fel a cipőmet és járd az utamat!
De a legszörnyűbb az egészben, hogy tényleg nem kértük a tanácsát, nem kértük a véleményét, mégis tukmálja, mintha éheznénk rá, mintha egyetlen vágyunk csak az lenne, hogy mondja meg a tutit és hogy mit csinálunk olyan borzalmasan rosszul, ami mellett ő képtelen szó nélkül elmenni és még el is hiszi magának, hogy ezt csupán csak szeretetből és gondoskodásból teszi.
Tudjátok a szenvedés megtapasztalásával nő az együttérzés a szívünkben. Aki nincs abban a cipőben, amiben mi, nem élte át azt -vagy valami nagyon hasonlót-, amit mi, soha nem fogja megérteni a bennünk zajló játszmákat, érzelmeket, érzéseket. Nem is kértük rá. Köszönjük, nem kérjük a tanácsát sem.
Nos, egy kicsit hosszúra sikerült bevezető után rátérnék miért is született meg ez a cikk, mi is a mondanivalóm.
Biztos vagyok benne, hogy nagyon sokan közületek átélték azt, hogy komolyabb rosszullét nélkül nem tudtatok csak párféle ételt elfogyasztani. Ilyen repertoár például a rizs-krumpli-cukkíni kombó, de van többféle, másféle is, a lényeg, hogy nagyon szűk a mezsgye és mai elkényeztetett ízlésnek ez az étrend nagyon snassz, unalmas, örömtelen és nyomasztó. Főleg, ha huzamosabb ideig nem bővíthető. Ezt nevezik egyébként eliminációs diétának.
De, Ti, akiknek nem volt rá szükségük, képzeljétek egy ilyen étrend felér egy megváltással. Katartikus élmény, amikor hosszú hónapok/évek után semmi bajod az ételtől. Nem görcsölsz, elmúlik a kínzó fejfájásod, a gyötrő puffadásod, letisztul a bőröd, újra nőnek/férfinek és szépnek/jóképűnek érzed magad -legalább is szebbnek/jóképűbbnek, mint előtte-, visszatér az önbizalmad, újra élsz társasági életet, végre le tudsz fogyni vagy éppen meghízni, izmosodni, végre nem a mellékhelyiségben eltöltött idő lesz a nap legrosszabb, leghosszabb, legfájdalmasabb része és még sorolhatnám tovább szinte a végtelenségig.
Ez az élmény felemelő és akkora boldogsággal tölt el, hogy le sem tudom írni. Végre jól vagy a bőrödben, jól vagy a testedben. Ehhez hozzátartozik, hogy megváltozik az ízlés is. Mivel az ízfokozók nem tudják kifejteni idegstimuláló hatásukat és nem keltenek hamis illúziót, újra felfedezed a natúr ételek valódi ízeit, nagyon érdekes tapasztalás.
Aki ezt nem élte át, azok nem rendelkeznek ezen a téren empátiával, megértéssel, ami természetesen abszolút nem probléma, de akkor ne is bírálja a másik ember ételét. Egyikét sem.
Nyilván mindenkinek más a finom, mindenki más ízélményeket hozott otthonról, nyilván teljesen más egy ízfokozós, hagyományos, cukros, finomított ételeken élő ember elvárása az ételekkel szemben, mint egy olyan emberé, aki ekkora fájdalmakat, lelki traumákat élt át az ételekkel, az evéssel kapcsolatban.
Persze, hogy rosszul esik, ha lehurrogják a kajánkat, a diétánkat. De még milyen rosszul. Nem kötelező enni belőle, senki nem is kérte rá, de az a tapasztalatom, hogy van néhány olyan ember, aki csak azért is megkóstolja, hogy legyen mibe belekötni és bizonygassa, hogy mennyire okos és milyen kitűnő szakács és milyen jól csinálja (nem csak ezt, MINDENT), mennyivel jobb nálunk ebben is és mindenkinél is.
Hát képzeljétek; mi is fantasztikus szakácsok voltunk egyszer régen, sőt, most is jók vagyunk. Baromi jók. Mi is tudjuk, hogy más a kajánk íze, de örülünk, hogy nem fáj tőle semmink. Mi is jobban szeretjük a hagyományos ételek ízét és Mi lennénk a legboldogabbak, ha következmények nélkül ehetnénk illatozó finomlisztes búzakenyeret, vagy cukros süteményeket, vagy bő olajban sült rántott karfiolt heti szinten (nyilván, mindenkinek az ami…).
Viszont MI az egészségünket választjuk és azt, hogy fájdalom-, és szenvedésmentes életet élünk. Így is hatalmas lemondásokkal és sok energiával, idővel jár a diéta, ezzel a viselkedéssel meg csak eszünkbe juttatjátok, mennyire nagyon nehéz ez néha. Mi megkötöttük azt a kompromisszumot az ízekkel, állagokkal kapcsolatban, amit nektek nem kell, de bíráskodni sem kell, nem kértünk rá sosem.
A leírtak alapján megszületett a fejemben az a gondolat, hogy bemutatom egy videóban erősen kifigurázva ezeket a helyzeteket, viselkedési formákat. Érezze át mindkét tábor vagy az igazamat, vagy a saját szégyenét, már elnézést. Próbáltam egy kis humort csempészni bele, hogy könnyebben viseljük a kéretlen tanácsokat a „kalácstalanoktól”. Álljunk ki magunkért, hisz’ nem KELL mindent és bármit elviselnünk, nem vagyunk áldozatok, és kevesebbek sem, csak máshogyan élünk, máshogyan eszünk, akár teszik ez másoknak, akár nem. Fogadjátok szeretettel.
Világbéke!
Írta: Gyovai Orsolya
